Könnyebb volt a lelkemnek valamennyivel az a gondolat, hogy Dorinával majd az egészet át fogjuk beszélni. Reménykedtem benne, hogy az egész csak valami rossz álom lehetett. Ma nem jött be semmilyen gyilkossági hír, ettől függetlenül tisztában voltam azzal, hogy az a valami nem lapít, hanem pontosan lépésről... Lépésre meg tervezi, hogy kit ragad el legközelebb. Nem lehet maga az ördög az kizárt...Vagy talán mégis? A titokzatos vámpír szemű betörő a házamban, Londonban pentgramma mintája mentén szétszórt holtestek. Most keltsen fel valaki, mert ez csak egy nagyon rossz álom. Könyörgöm... Könyörgöm...
A délelőtt szinte elcsusszant felettem, mintha az idő valami hatalmas folyam lett volna, ami most kivételesen nagyon de nagyon sietett valahová. Mire rádöbbentem már délután kettő volt.
Vékony fehér ruhát viseltem, ez a nyár a szokásosnál is melegebb volt. A meleg a holttesteknek nem tesz jót, mázli, hogy azt a párat még időben megtaláltuk, és nem kellett az egész után gázálarcban futkosni. Na ja a meleg tényleg ronda dolgokra képes a hullákkal. A pisztolytáska a derekamra volt csatolva. Hagytam, bámulják meg jó alaposan, az arra elhaladó emberek. Lehet mondani a paranoia, első jelének, azt hogy nem takargattam. Viszont abban is biztos voltam, hogy nem fogok senkire sem csak úgy lövöldözni. Hja... Persze kivéve akkor, ha az illető nem Louis d’ Ronsard. Néhány rocker vigyorogva intett felém. Ez a fajta mindig is szerette a keményebb csajokat. Ügyet se vetettem rájuk. Vigyorogjanak, csak ha úgy tetszik, a stukker az oldalamon akkor sem dísznek van... Bár a mai divat „műalkotásait” elnézve soha nem lehetett tudni mikor ütik meg a dobot, valamelyik tervező fejében. Hamarosan megérkezett Dorina. Élénkpiros ruhát viselt és világoskék rövidnadrágot. Érdekes ízlése volt mindig is... Bár én most sokkal inkább arra gyanakodtam, hogy kicsit kifogyott a ruha tára, mindig is szerette a ruháit tisztán tartani. Mögöttem még is elmaradt, tény egy bírónak nyugisabb az élete, mint egy nyomozónak. Legalább is neki nem kell bűnözők után koslatni sikátorokon keresztül, vagy hullák, körül keringeni, mint valami dögkeselyűnek. Akár honnan nézzük az én ruhatáramon sokkal jobban meglátszottak a szakmám hátrányai. Mosolyt villantottam Dorina felé.
- Hello. - köszönt. És feltolta a homlokára a nap szemüvegét. Ettől szőkés hajának első része, a feje tetején kunkorodott vissza. Őt ez viszont nem akadályozta meg a fesztelen mosolygásban. Nem akartam tudni min vigyorog ennyire. Bár szerintem sanszos hogy nem lesz más választásom, mint hogy meghallgatom az indokát. Bár ha olyan a story akkor megtartja magának, és ezért valamilyen szinten hálát adtam. Toleráns volt velem, mint ahogy egy magányos farkassal toleránsnak illik lenni. Legalább is a pasi ügyeit nem tárgyalta meg velem. Igaz most nem ilyen ügyben volt, találkozónk... De persze nők egymás között... Bár a férfiakat se kell félteni.
- Csaó. Szállj be. - mondtam. Rövid voltam és velős... Igen, mert még mindig nem volt kedvem külön szaporítani a szót. Dorina belehuppant az anyós ülésbe én pedig a vezető oldalra. Bekapcsoltam a biztonsági övet, enyhén a kuplungra léptem aztán kicsit lenyomtam a gázt. A kocsi elindult. A Ringer’s kávéházat a rendőrök tartották fenn. Nem volt olyan fakabát, akinek ne ez lett volna a kedvenc helye. Takaros kávézó volt. Fényesre sikált asztalokkal az ablakokról nem is beszélve. Én a tisztasága miatt szerettem a leginkább... Meg persze azért mert itt senki se okádta magából a füstöt. Dorina és én leültünk a pulttól legtávolabb eső boxba. Itt általában bárki bármit megvitathat. Egy pincér lépet oda hozzánk. Magas termet, hosszú barna haj csillogó szemüveg mögött ülő zöldszemek. Fehérkötényt akasztott a nyakába az alatt pedig fekete öltöny volt található.
- Mit parancsolnak a hölgyek. – kellemes hang. Valaki nagyon tudja, hogy kiket kell választani, ebbe a kávézóba.
- Narancsot kérek nagy adag jégkockával. – mondta habozás nélkül Dorina.
- Én őszi barackot, szintén rengeteg jéggel. – a pincér elment. Csakhogy később két-két kristály tiszta pohárral és két kancsó hűtött gyümölcs lével térjen vissza.
- Kösz. – mondtuk egyszerre. A pincér biccentett majd pedig magunkra hagyott minket.
- Nos mi nyomja a lelked? – kérdezte Dorina miközben töltött magának.
- Abban az álomban volt valami furcsa. – mondtam. – Egy lépcsőn mentem lefelé aztán egy folyosón mentem végig. Egy ajtó előtt álltam és hallottam, hogy az a valami az én nevemben írja a levelet. Be akartam menni. De egy lángoszlop eltorlaszolta előttem az utat. Kis híján összelapított a fal...és ennyi.
- Nem. Nem ennyi. – mondta Dorina. – Van más is, ami Louis-val kapcsolatos...te is olyan jól tudod, mint én. Louis mentette meg az életed.
- Most nem Louis-ról van szó. Az a hely ahonnan lementem abba a folyosóba tisztára olyan volt, mint a házam. Lehet hogy én, vagyok a következő?
- Lehet. Bár a te házad kívül esik a pentagramán. De mindent át kell néznünk még egyszer...még a hullákat is.
- Mi?
- Jól hallottad. Piszkos meló lesz, de meg kell csinálni, különben soha nem kapjuk el a tettest.
- Mondd csak Dorina pontosan, mire célzol?
- Egy kis halott idézés...- mondta Dorina.
- Azt végképp nem! Egyébként is engedély kell hozzá, azt meg egy nap alatt nem fogsz szerezni. Éppen ezért le is csukhatnálak.
- Nem kockáztathatunk! Akár melyikünk lehet a következő áldozat. Egyébként is jössz nekem egy szívességgel. – felvontam a szemöldököm. Ebben az alkudozásban már megint alul maradtam. Olyan jó volt tudni, hogy örök vesztes vagyok a nagy átlagot elnézve. Vagy legalább is alkudni nem tudok olyan jól, mint a többség.
- Nem.
- Jobb lesz, ha mindhárman elmegyünk.
- Bocs de estére nekem szolgálatot kel teljesítenem, ha elfelejtetted volna.
- Az neked is csak jó. Ha pedig végeztünk Louis-hoz megyünk és kielemezzük a dolgokat. Ha úgy gondolod Louis-nál maradhatsz éjszakára.
- Mondd csak Dorina neked elment az eszed? – dühösen pillantottam rá. Az arcáról, fokról-fokra olvadt le a mosoly.
- Gondolom, nem akarsz meghalni. – most meg az én vitázási kedvem ment el. Naná hogy nem akartam meghalni.
- Nem nagyon. – megint sakk-matt Dorina részéről. Tényleg nem akartam meghalni. Szerettem az életet, még ha hozzám olyan is volt amilyen. Mély sóhaj szakadt ki a tüdőmből, és megráztam a fejem, miért éreztem, azt hogy lesz ennek még böjtje?
- Remek valami más?
- Hozzak ásót, csákányt...?
- Azt Louis intézi. De elem lámpát még hozhatsz és az Árnyak könyvét feltétlenül.
- Jó akkor mikorra...
- Este kilencre ott vagyok érted. Valami más egyéb? – a kék szemek már megint fürkészve villantak a szemembe. Az a tipikus bírós álarc... Bírom Dorinát, amikor bírót játszik, csak azt rühellem, amikor túl játssza a szerepét.
- Semmi úgy tűnik még a maffia is, lapít.
- Nem sokan vannak az igazság ügyben sem. Csak szomszédok, csend tilalom megsértése. Az a furcsa, hogy mindig azt gondoltam rólad, hogy nem érdekel a mágia. Most pedig...
- Jaj ne kezd nekem, előröl. Nem vagyok boszorkány, vagy mi a franc... – morogtam, és kortyoltam a behűtött baracklevemből. A tekintetem a kinti utcára siklott. Az emberek kisebb csapatokban ömlöttek végig az utcán, páran azért még is egyedül merészkedtek ki a városba. Az pár is a fegyvertelen merész típusba tartozott.
- Egyre bizonytalanabb vagy. – jegyezte meg barátném bizalmas hangon.
- Nem. Nem vagyok holmi tenyérjós. Kereszténynek neveltek nem pedig... – kezdtem a volna a jól begyakorolt, mondatot. Én meg a kereszténység... Világi életemben csak papíron voltam katolikus.
-A szüleid kérésére, de ott volt benned, a Wicca vér is. Ezt nem tagadhatod. Gyerekkorod óta érdekelt az ezoterika. Emlékezz csak az egyetemi éveinkre. – apró részlet mi Dorinával az egyetemen találkoztunk, még anno nagyon régen. Azóta vagyunk jó barátok. - Mennyi könyvet olvastál ott volt előtted az egész, és néha este hallottam, hogy az Intést mondod magadban. Ne hazudtold meg magad! De ha nem ismered el a tehetségedet, ha te tényleg így gondolod, akkor nekem mindegy nem szólok bele az életedbe. Ha eldöntöd, mit akarsz az a te döntésed lesz. – miért bosszantó egy kollégiumi lakótárs? Azért mert a nap huszonnégy órájában szemmel követi hogy mit csinálsz. Dorinával mi ketten elválaszthatatlanok voltunk igen ez is hozzá tartozik a történethez.
- Tudom és ezt sokra értékelem.
- Csak szeretném, ha tudnád, hogy nem olvasok a fejedben és, hogy ez után a nyomozás után is barátok maradunk.
-Ez eddig is így volt, és ezután sem fog megváltozni. Hajlandó vagyok arra, hogy segítsek megidézni a halottakat és slussz.
- Sissi a mágiában nincs olyan, hogy slussz. Nincs olyan, hogy befejezed, nincs olyan, hogy nem teszed meg még egyszer. Olyan ez mintha csokit ennél, miután megkóstoltad már nem tudod abba hagyni, vagy nem bírod megállni, hogy ne egyél belőle. Figyeld csak meg.
Egyél, belőle és majd észre fogod venni, hogy kívánod, és nem bírsz megállni. Olyan mester mellett, mint Louis, nem fogsz tudni nemet mondani a mágiának. – én még azon is elvitáztam volna, hogy a mesteremnek képes leszek e egy idő után nemet mondani, de inkább hallgattam és belekortyoltam az őszibarack lébe ami lehűtötte a torkomat és az idegeimet de csak átmenetileg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése