Happy Easter Arzen

Happy Easter Arzen

Húsvét reggel a feje még mindig erősen fáj az előző napi megpróbáltatásoktól... Megpróbáltatások? Csak a családdal együtt vacsorázott húsvét alkalmából. Ennyi történt, semmi több. A kócos szőke haj szétterül a karmazsin vörös párnákon. A kék szemek hunyorogva pillantanak körül a napfénnyel erősem megvilágított szobában. Tőle nem messze, ott terpeszkedik egy fotel, melyben előző estén viselt ruháinak halma fekszik, mellette ott áll a fekete magas szárú csizma. A mélykék szempár gyanakodva, körülnéz, és miután alaposan végig pásztázta tekintete a szobát a lelke is, megnyugszik. Nem nem ugrálnak apró karamell szőrű nyuszik a lakásában.
- Pedig Kala meglepetésről beszélt valamit tegnap este. – morogja miközben lustán, megdörzsöli a szemét, mintegy kimorzsolva ezekkel, a mozdulatokkal a szeméből az álom utolsó morzsáit is. Fel ül az ágyban, úgy mintha csak valami fájdalom állt volna a derekába. Majd megtámaszkodik kezével, és most rá fókuszál a szoba előterének félhomályos szeletére. Ugyanis a résnyire nyitva hagyott ajtón át csupán ennyit látni az egész helyiségből. Az egy szál fehér ingtől eltekintve egy nagyon vékony boxer alsó van még rajta, ami be kell vallani, nem takar túl sokat domborulataiból. Kifésüli szeméből szőke hajtincseit, és lassan még fentebb próbál ülni az ágyban, közben egyik szemével, a sötétítővel eltakart ablak felé sandít.
- Basszus mennyi lehet az idő? – morogja és jobbjával ugyan ebben a pillanatban neki áll kitapogatni az éjjeli szekrényre helyezett órát. A mutatók most sem csalnak, sikerült kemény 4 óra hosszát aludnia, ez már ön magában csoda legalább is szerinte, az ő alvási rekordja általánosan, 2 óra hossza, és azt is nyugtatóval tudja csak elérni. A paranoia hátrányai.
- Rendben akkor most kinavigáljuk magunkat a konyhába és keresünk valami ehető kaját. – morogják a jól ismert gunyoros mosolyba húzódó ajkak. – Ja és megjegyezni többet, ha Kala borral kínál, nem fogadjuk el fix, hogy beittam. Picsába! – morogja, ahogy zörögve félre hajtja a takaró ropogó tömegét, és a szoba pár fokkal hidegebb levegője végig húzza körmeit, puha fehér húsú combján. Egy pillanatra összerándul, és összefonja maga előtt a karját, mintegy védekezve a hideg elől, ami ebben az esetben józanító hidegnek is mondható. Igen nem csak a pia tett be az agyának, hanem valami őrültséget is álmodott Asherrel kapcsolatban. Hirtelen ötlettől vezérelve, felkapja a mobil telefonját, és kikeresi a névjegyek közül ikertestvéréét. – Lehet hogy felkeltem... – somolyogva a kijelzőre pillant. – Nem baj szeretem, ha dühös. – somolyog tovább, miközben lenyomja a tárcsázást, és a füléhez emeli a telefont, ami ki is csöng, ahogy azt tennie kell... Egy... Kettő... Három... Majd a jól ismert szöveg: „Üdvözöljük...” dühös morgás, majd gyors lenyomás és újra tárcsázás ugyan azzal az eredménnyel. – Miért nem veszi fel? – kisebb dühkitörés, majd a telefon a kelleténél kicsit hangosabban csattan az éjjeli szekrény sötét fáján. – Biztos már megint valami liba illeg-billeg nála... Miért teszi ezt velem. – laza mozgással, ahogy mindig is szokott járni, kisétál a nappaliba, az előző estéről magával hozott karmazsin vörös arany mintával díszített tojás ott pihen az asztalon. Összevonja a szemöldökét, gyors gondolkozás, majd felmerül egy emlék, az előző estéről. Kicsit ittas állapotban, Kala ezt nyomta a kezébe, és hozzá még az az m-betűs kifejezés. Egy tojás lenne a meglepetés. – Kala időnként nagyon abszurd vagy. – suttogja és visszateszi a „dísztárgyat” az asztalra, és célba veszi a fürdőt. Nem tudja nem érti, hogy miért de mintha még mindig érezné magán az ital émelyítő illatát. Sűrű fogadkozások közepette, hogy soha többet egy kortyot sem iszik, fogja és berombol a fürdőbe.

***

Közel negyed óra múlva megint kivágódik a fürdő ajtaja, Arzen egy szál törülközőben. A szőke hajzuhatag még nyirkos a víztől, márvány fehér testén még meg-megremegnek a vízcseppek, ahogy határozott léptekkel beveszi magát az agg-legényekhez képest szokatlanul tiszta konyhába. Itt az ideje valami ehetőt készíteni... Furcsa zajok... Valami kaparászás szerűség mintha valami rágcsáló futkosna fel-alá a házban. Összevont szemöldökkel, pillant körül, a mélykék szempár a zaj forrását keresi. A nappali tiszta a konyha tiszta... Halk dobbanó léptekkel célba veszi a szobáját, eltekintve a tegnap este viselt ruha halamtól semmi más sem hever szanaszét. De még így sem látja azt a valamit, ami mozog.
- Vagy csak nagyon berúgtam tegnap este. – kifejezéstelen arccal beletúr a hajába. Itt nincsen semmi. Viszont az a furcsa kaparó hang megint felhangzik, olyan mintha csak valaki apró kicsike körmeit egy palatáblán húzgálná fel-le. És a hang ezúttal a nappaliból érkezik. A hideg mélykék szempár megint abba az irányba fordul. Viszont a nappali továbbra is üres. Visszafordul a szobába, és felveszi a sarokba helyezett katanát, hogy ha kell, letudjon vele súlytani a hívatlan vendégre. Közben a neszezés megint abba marad. ~Mi ez valami játék?~ A konyhát nem tudja bezárni, a fürdő ajtó csukva, oda megint nem mehetett be. Megint az a furcsa hang, ahogy a tekintete, végig söpör a nappalin észre, veszi megmozdulni a karmazsin vörös tojást. Megrázza a fejét és pislog párat. De az a tárgy, dísz, vagy mi a franc, mozdulatlan.
- Soha többet nem iszok semmi olyat, amivel Kala kínál meg... soha... – de a tojás, megint megmozdul, és mintha csak le akarna gurulni az asztalról. Megrázza a fejét, és oda ugrik az ébenfából készült asztalhoz. A kezébe veszi a tojást, és besiet vele a konyhába, egy tányérba helyezi, hogy ne tudjon „megszökni” és vissza jazzel a szobában felejtett mobil telefonért, és ezúttal viszont már Kalát hívja, aki pillanatokon belül felkapja a telefont.
- Kala baszd meg! Mi van abban a kurva a tojásban, amit tőled kaptam!
- Ez a meglepetésed Húsvétra. – búgja titokzatos hangon a kagylóba Kala. – Most le kell tennem, majd szólj, ha kikelt és tetszik. – már csak búgó kagyló az, ami a kezei között marad. Arzen morogva nyomja le, és letelepszik a konyhai asztal mellé. A karmazsin vörös tojást méregeti, amit közben kivett a tányérból. Mozog benne valami, és mintha halk morgó hangja is lenne... Gyorsan és meglehetősen óvatosan visszahelyezi az asztalra, és kerek szemekkel méregeti, mint aki még nem látott semmilyen tojást... de ovális tárgyat biztos nem.
„Reccss” halk reccsenő hang, ahogy a tojás vékony héja megtörik és egy apró szürke – TÜSKE – tüske villan meg acélosan az ebédlőbe beáramló napfényben. Arzen mélykék szemei még jobban elkerekednek... és figyeli a valami küszködését a tojás héjával. A tüske halk reccsenésekkel elkezdi félbe vágni a tojás tetejét.
~Ebben tuti, hogy nem csirke van.~ Óvatosságból vagy kitudja miből de, maga mellé veszi a katanát, és lassan a tojás fölé emeli, hogy ha a valami teljesen kivágta magát, és ha olyan, akkor lecsaphasson. A recsegő hangok megszűnnek a tüske, visszahúzódik, és pár percig várakozó csend tölti be a konyhát, majd a tüske, vagy mi fellöki, a tojás levágott felső ívét. A katana pengéje a magasba lendül, ám mielőtt lesújthatna a tojásból, egy szőke hajú fej bukkan fel neki háttal. Értetlen pislogás, majd amikor a szőke fejű megfordul bájosan, elmosolyodik. Az aranyszín szemekben megcsillan a nap halvány fénye. Egy lendületes ugrással, felugrik és ugyan ezzel a mozdulattal ki is ugrik a tojásból.
- Kellemes Húsvétot Arzen!! – Arzen meghökkenten, pillant az előtte az asztalon álló, kicsinyítet ikertestvérére. A mélykék szempár csillogva méregeti az előtte álló, Ashert, akin leopárd mintás kabát, és egy a falatnyi vinil rövid naci van. Szórakozottan a füléhez emeli a telefont, és máris tárcsázza Kalát.
- Kala... bocs hogy zavarlak, de nem tudod, hogy hogy van az a nagyító bűbáj? – sátáni mosoly villan az arcán, miközben még épp elkapja a menekülni próbáló kicsi plüss chibi maci méretű Ashert.