The Lunatic Pub

The Lunatic Pub

Márványfehér, kétszintes épület magasodik fel előtted az erdő árnyainak karjai közé bújva. Rejti az éjszaka, és a holdfény az, mi titokzatos fátylat borít rá. Egy elme határán állsz, Utazó, ezt el ne felejtsd! A mulató melletti ösvény tovább tart befelé a sűrű sötét rengetegbe, melynek lakói nem ismernek irgalmat.

Viszont a mulatóból még emberi nótázás hangjai sebzik fel az éjszaka csendjét, melyet féltékenyen őriz a sötétség. A kis kör alakú ablakokon sápatag gyertyafény tör ki, hogy belevesszen az éjszakai erdő színeibe, és elnyelje azt a cseppnyi fehér izzást.

De a fény a mulató ablakain belül uralkodik a leginkább... Odabentről lágy zene halk ritmusát hallani, az asztalokon kovácsoltvasból vert gyertyatartókban hosszú fehér gyertyák állnak. Egy-egy vendég csendesen iszogat a pult mellett... Mások kártyáznak, vagy fennhangon eszmét cserélnek megint, mások a kandalló mellett melegszenek. Hát lépj be, fáradt vándor, pihenj itt meg!

Az ajtó nyikorogva feltárul előtted. A zeneszó, a meleg és a finom viaszillat körülölel, és valósággal berántja a lelked az ajtón, mielőtt te magad megmozdulnál. Páran talán biccentenek feléd, egyesek talán észre sem fognak venni, ne is foglalkozz velük. Itt most a te kényelmed a lényeg.

Hogy bentről hogy néz ki az ivó? Nos... ezt talán már nem is olyan könnyű leírni. Az egyik falnál széles, feketére pácolt fájú pult húzódik a fal mellett. Mögötte a falon üvegek csillognak, és egy feltűnően sápatag csapos pillant fel rád. Piszkos, fizikailag megkopott erejű pocakos férfira számítanál... ő nem ilyen. Mosolyt villant feléd, és ettől a márványfehér arc csodássá válik, csábítóvá, és a kék szempár delejessé. Hátracsapja fekete haját, mely vékony fürtökben hullott eddig szemébe. Fehér kezeit most a fekete fán nyugtatja, és invitáló mosollyal pillant rád. Magad is megdöbbensz azon, ahogy a makulátlan öltözetet vizsgálod... a bőrszínével valósággal vetekedő fehér ing, fekete mellény, melyen ezüstlánc villan. Dereka köré fekete kötény tekeredik. Csendes ritmusra kopogó lépteiből kiveheted, hogy csizmát visel. Még mindig mosolyog feléd. Viszont van valami a mosolyában, ami szokatlan, ami nem oda illő. Nem érted... de biztosan hiszed, hogy a mosolyában van valami. Nehezen végül mégis megmozdul a lábad. Halkan lépsz egyet előre. És bentebb kerülsz.

Tőled jobbra lépcső indul felfelé a magasba. Maga az épület ugyanis négy szintből áll. A legalsó a raktár. A személyzet egy része itt tölti a nappalait. Hiszen a nap egyszerű hamu kupacokká porítaná őket. A harmadik szint a fogadó szintje. Ide érkezik mindenki, aki betér a Holdfény-mulatóba. A második szinten a szobák sorakoznak, minden lehetséges kellékkel felszerelve, ami csak egy utazónak kellhet. Mindegyikhez tartozik külön fürdő. És végül a negyedik szint a tetőtér, itt leginkább az elfek - félelfek, és a többi alakváltó lakik. Továbbá itt van a régiségek tároló helye is, amikhez szép emlékek fűződnek a mulató részéről. Ugyan tartanak még a felújítási munkálatok, de lassan múzeumot faragnak belőle.

Jelenleg a fogadó részben tartózkodsz. A mennyezetet sötétre pácolt gerendák tartják, rajtuk gyertyatartók tömkelege, és bennük pislákoló gyertyák. A falakon szarvasagancsok és régi térképek, képek. Minden olyan réginek tűnik és még is minden új. A falon ketyegő óra minden bizonnyal a modernkor áldása, de valamiért az is régi stílusú. Valamiért mintha itt egy cafat múlt elevenedett volna meg.

Lassú léptekkel sétálsz a pulthoz, hogy immár közvetlen közelről szembenézhess a csapossal. A tenger mélyét idéző szemek, puha hullámos haj, márványfehér, hibátlan bőr, és a szokott elbűvölő mosoly.

- Jó estét, Ewan Fernando de Angelis vagyok. Hogyan segíthetek, neked, fáradt Utazó?

Megdöbbensz, de a csapos csak csapodáran mosolyog tovább. Majd beugrik, mi a gond a mosolyával... A szemfogai mintha hosszabbak lennének a kelleténél. Nem, mikor megint odanézel, már minden a régiben van, normális mosoly, egy kedves emberi arcból.

- Szeretnék itt meg szállni.

- A szobáink az emeleten vannak, mindig van kiadó. Ryan, Xavier, legyetek olyan szívesek és segítsetek utazónk csomagjait az emeletre vinni.

Csodálkozva pillantasz a felbukkanó két bőrruhás férfira. Ők már a modern kort hirdetik. Az egyiken, a vörös hajún hátul angyal szárnyakkal díszített fekete felső van, míg a másikra, a fekete hajúra csak egy sima vörös felső tapad, ami még inkább kihangsúlyozza a bőre hófehérségét. Viszont a feketére lakkozott körmök elütnek a színétől. Ettől függetlenül csodálatos mind a kettő. Az egyiknek a páratlan zöld szemei a lenyűgözőek, míg a másik pillantása maga a megelevenedett éjfél. Bár ők leginkább olyanok, mint a faragott modern kori műalkotások. Viszont az érdekes színű szemekben minden benne van.

- Kö-köszönöm. Honnan tudta, hogy mire van szükségem?

- Elég volt a szemébe pillantanom, barátom... Tudtam, hogy menedékre vágyik a sötétség és az üresség elől. További kellemes pihenést! Kívánja, hogy vitessek fel Önnek valami ételt, italt?

A kék szemek, mintha csak két drágakő lenne, gondolhatnád... de nem, az egyik pillanatról a másikra változik vissza sima szempárrá.

- Nem köszönöm, majd később még lejövök.

- Szeretettel várjuk.

- Kö-köszönöm...

- A lépcső ott van a pulttól jobbra. További kellemes pihenést! Ryan, Xavier, fogjátok az Utazó bőröndjeit és vigyétek fel abba a szobába, amit választ magának.

A mondat végén a csapos visszafordul a mulató belseje felé, a másik falnál felállított pódium irányába pillant. A zenekar lassan belekezd egy elbűvölően lassú számba. Kicsit oldalra billenti a fejét, és elrévedve figyeli a két ikertestvért, amint beleélik magukat a dallam finom ritmusába, és mögöttük azt a másik fél-elfet, azt a fekete, hajút, a smaragdszín szemeivel. Mintha az a szempár lenne az éjszakai ég két legszebb csillaga. A muzsika az egekig szárnyal, halk szonátát zengve az éjnek.