Éjszaka (Okt. 31.) – A. – idő szerint 23:50
A szél, mint reméltem itt jéghideg volt. Talán szellemek lehettek a közelben, igaz a tündér, és a kobold variáción se lepődtem volna meg. A kalapom még mélyebben a szemembe húztam, így az arcomra árnyék vetődött. A kardom markolata ezüstösen villan meg. Milyen jó érezni a szilárdságot, amikor az ujjaim a hideg markolat köré tekerednek. A kopott néhol rojtos farmerembe belekapaszkodik a szél, keresztül fúj rajta. Érzem, hogy fázik a lábam szára. Egy apró mosoly játszik az ajkamon, hideg van, szeretem a hideget. Olyan mintha csak a szívem tárulkozna ki a külvilág felé. Legalább olyan hűvös vagyok, mint ez az időjárás.
- Emberek, farkasok, boszik és hullák sorakozó a játékszerekért. – hátra pillantok a vállam felett. Nekem csak a már rengetegszer beígért Uzzit hozta. De most valamiért érzem nem lesz rá szükségem ezen az éjszakán elég lesz a saját erőm.
- Shade egyik halál istenen se tudunk komolyabb sebet ejteni szimpla golyóval. – Shade arcán sátáni mosoly villan fel. – Gondolod, hogy ezek sima golyók?
- Igen pontosan azt gondolom, hogy ezek csak sima golyók Shade.
- Csalódnod kell.
- Shade... mennyi az idő?
- 23 : 50.
- Ha jól hallom tíz percünk van ebben a világban. – egy kacér kacsintás irányomban Karen részéről. Kicsi farkas előbb vagy utóbb meg fogja járni, csak provokáljon továbbra is. Miért van ez? Miért nem a megszokott szertartást végzem odahaza, a tömjénfüstbe burkolózó kis zugomban? Mindenre van ésszerű magyarázat... Mindenre még erre is. Nem létezik, nem létezhet az a hely. Nincsen és kész. Felpillantottam az égre magamban fohászkodtam Rafaelhez és Mihályhoz, hogy ne történjen semmi. Majd az ima hirtelen váltott és immár Marduk istenhez szólt Modron fiához. Hogy derüljön ki az igazság. Csak a fél szememet nyitottam ki. Ikal már a fa előtt állt, és felpillantott a szélben lengedező sötét indaszerű ágakra. A szél megzörgette az elszáradt leveleket. Ugyan ez a fuvallat felborzolta Ikal haját is és belekapaszkodott a ruháiba.
- Az élet és a halál harca. Szüless, élj, halj meg és szüless meg újra. – suttogtam. Miközben az övemhez rögzítettem az athamemat[1], és a kardomat. Ikal most valamiért nem vigyorgott az arcomba.
- Nem csak ez a fa jelképezi ezt. Itt vagyok én rá. A másik talán kiváló példa. Két lábon járok, elevennek tűnök. Ám a szívem már régen megállt. – mély levegőt vett és visszafordul a fa irányába. Közelebb lépett pár lépést, mint mindig olyan volt a mozgása mintha csak valami furcsa hangtalan árnyék lenne. Persze a vámpír képességek. Jelképes irigykedés a magam részéről, én, aki egyfolytában belerúgok minden tárgyba, amikor a házban járkálok. Pár lépés és úgy torpan, meg mintha falba ütközött volna. Felvont szemöldökkel pillantok az irányába. Mi az, ami egy vámpírt megakadályoz, abban hogy oda sétáljon egy fához. Még magasabbra vont szemöldök.
-Sue... itt... itt... van egy kapu. Érzem, hogy itt mintha valami... valami energia csordulna ki ami nem a fából jön, és megállít.
- Persze Ikal. – helyeslő bólintás. – Biztos megint dili-hopp van rajtad.
- Nem vagyok őrült Sue! Gyere és érezd saját magad!
- Úgy sincs ott semmi... – morogva elindulok a fűzfa irányába. Néhány gally megérinti a vállamat, mintha csak simogatni próbálna. Mélyen a szemembe húzom a sapkámat. – Itt nincs... – mint az áramütés... Olyan valószerűtlen az egész érzés. Egy pillanat, mely talán elveszik, de nem erősödik, mintha valami nyúlós, ragadós hártya tapadna a kézfejemhez.
- Mi ez? – húzom vissza a kezem. Kémia óra tanúsága ismeretlen anyagba nem nyúlkálunk. Mekkora szerencse hogy mindig végig hallgattam a baleset védelmi órákat. Azt persze az életben nem gondoltam volna, hogy még valaha hasznosítani is fogom azokat az ismereteket.
- Mondtam, itt vezet az egyik szabad út abba a világba, és ma van Samain[2]. Ez a legvékonyabb átjárható hártya, ami a közelünkben van.
- Ikal mi lenne, ha valamivel kevesebb szexista megjegyzést rejtenél a szavaidba!
- Nem is tudom, Sue de én úgy emlékszel, hogy csak az istennő templomaiban volt megengedett a szentprostitúció.
- Shade, hol vannak azok a pisztolyok? – kérésemre már is egy Browing csusszan a markomba. A csövét pedig egyenesen, Ikal szemei közé nyomom.
- Mondd ezt még egyszer?
- Tudod Sue a pisztoly is fallikus jelkép. – kar céloz, ravasz meghúz, és egy kevés vér fröccsen a földre. Most még csak a csuklóját lőttem szét, mert félre húz ez a rohadt stukker.
- Ha nem fejezed be agyarpofa tovább, folytatom. – közvetlen közelről morgom ezt az arcába. Ikal sötétszínű szemei pedig hatalmasra kerekednek. – Mi van?
- Egy pillangó... – suttogja és a jobb vállam felé bök, inas fehér mutató ujjával. Egy nagy fekete szárny takarja el előlem a fél világot. Ekkora dögöt már régen nem láttam. Pisztoly megint céloz ezúttal az ízeltlábúra, de Ikal félúton elkapja a kezem. – Ne bántsd, ő lesz a vezetőnk.
- Ikal nem biztos, hogy ez az átjáró, itt lehet, hogy nem is tudunk átjutni. Rosszalló fejrázás, majd felpillantás a holdra. A hold mellett egy rúnára emlékeztető felhő siklik a szelek szárnyán. Egy kasza, középen maga a hold, és jobbra a madarak. A hold felett a románc, középen a hold, és alatta a gyűrűk. Nani[3]? Mi ez? Miért mindig én kapok ilyen hülye előre jelzéseket. Legyen elég annyi, hogy a vízszintes sor rossz. A függőleges sor értelmezése pedig még rosszabb.
- Mi baj van? – Shade lép mellém. Fáradt fejrázás. Majd megint visszapillantok Shade-re. Ő is a tiszta eget fürkészte. Miért nem látja az összefüggéseket?
- Te nem látod?
- Mit kellene látnom? Felhős az ég ennyi. – csak én kerítek mindennek ekkor feneket? Ááá biztos a neveltetésem. Akkor nem láttam semmit.
- És a pillangót sem látod a vállamon?
- Mi a fenéről beszélsz?
- Pedig tényleg oottt... Semmi hagyjuk. Kezdjünk és legyünk minél hamarabb túl az egészen.
- A legrosszabb, amit tehetnek velünk az, hogy megölnek. – susogta Karen a fülembe. Perverz Lytharian... egyszer úgy is szitává lövöm. Ikallal morcos képpel pillantottunk rá. Mindketten el tudtunk volna arról vitatkozni vele, hogy mi a rosszabb, meghalni és visszajönni zombiként, vagy meghalni és békében nyugodni. Én az utóbbit választanám.
- Csoportosulás emberek nincs sok időnk! – a pillangó a vállamról a fa sötéten ásító odvába röppent. Tudtom szerint nem kell mást tennünk, hogy összekapcsoljuk az erőinket. Sorrendben: Ikal a legerősebb mivel vámpír, Karen aki Lytharian elf félig farkas félig tünde, személyem, aki kicsi mezei wicca időnként a kelleténél nagyobb erővel, és a sor végén a két halandó Karmin és Shade. Még mindig mosolygó harmadik voltam a sorban. Vajon ez odaát is így lesz?
[1] Athame: Wicca mágikus kés. A nyele fekete, a pengéje kétélű, és hegyes a csúcsa. A szertartás idején ezzel irányítják a személyes erőt, és fizikai vágásra ritkán használják.
[2] Október 31 – én megtartott wicca ünnep. Lelkek ünnepének, és a Halottak Napjának is nevezik. A Samain jelzi a Napisten jelképes halálát és átkelését az örök ifjúság birodalmába, ahol a következő újjászületésére várakozik. A reinkarnáció Yule (dec. 21) alkalmával következik be,mert az Anyaistennő ekkor szüli ujjá az Istent.
[3] Nani: Mi? (japánban)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése