Éjfél (Okt.31.) – A. – idő szerint 24: 00
Viharos széllökés, mely majdnem feldöntött a lábamról. Mi a franc ez? A kalapom után nyúltam, hogy a helyén tudjam tartani. Még mindig semmi. Erős ütés a tarkómon, majd beleszédültem az előttem táncoló csillagokba. Ahogy előre estem, nem a térdemen landoltam. Zuhantam egyenesen bele, a semmibe. Megpróbáltam hátra pillantani a vállam felett, láttam egy ezüstös elmosódott valamit. Lehet hogy a hold volt, nem tudtam megállapítani. Inkább becsuktam a szemem és összeszorítottam a számat, a gyomrom hirtelen csusszant a torkomba. Ha ez a túra így folytatódik, akkor lehet, hogy egyikünk sem lesz életben a végére. De ha még is megölöm Karent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése