2008. augusztus 24., vasárnap

Just A Simply Day

Párás reggel fogad idegen a tóparton, az út a harmattól nedvesen nyúlik el előtted a kocsid kereke, éppen ezért nem veri fel a port, amikor a fák takarásból, egy jelzőtábla, bukkan elő. Lunatic Pub – 500 m.

Gyanútlan áldozat: Mi a…hmm Egy fogadó itt?

Igen ez az ember még nem tudja, hogy pár méterre innen egy fogadó várja a vendégeit… és talán nem is tudja, hogy milyen mende-mondák járják az erdőről, hogy aki eljut eddig a fogadóig, soha többet nem kerül elő. Természetesen gyanútlan áldozatunk tovább, hajt abban a biztos reménybe, hogy pár méterre innen pihenő várja.

***

Reggel a fogadóban. A pultnál már ott áll, a mai nappali csapos, és hoppmester, avagy Jeremy Arcane. A rézvörös hajú zöld szemű áll szemüveges tündérke.

(megjegyzés from Richard: Mert csak dühítőnek van ott az a szemüveg)

(megjegyzés from Jeremy: Azért van ott, mert ha leveszem sokkal szebb, vagyok, csak nem akarom túl ragyogni a többieket)

(megjegyzés from Arzen: És ha egyik sem hagyja abba, akkor mindkettőt megmérgezem, és lesz két szép hullánk. *mosolyogva jobbra el*)

Aki jelenleg is, a pultot támasztja lévén, nincsen jelenleg nagy forgalom, hiszen minden nagy érdemű vendégnek szüksége van arra, hogy a hosszú éjszaka után feléledjen.

Jeremy: Hé! Richard!

(megjegyzés from Jeremy: Ez az édes bosszú)

Jeremy: Ki volt éjszaka, a csapos?

Richard: Ott a könyv a villogó szemüvegeddel már csak el tudod olvasni.

(megjegyzés from Richard: Ahogy mondod bátyó)

Jeremy *kis kotorászás után, elő kapja a jelenléti ívet a pult alól* Szasának szólni kéne, hogy kicsit jobban takarítsa ki a söntést. Az ő hatalmával, még egy disznó ólat is se perc alatt kipucolna.

Richard *villanó barna szemek, haj, ing, és kötényigazgatás*: Tudod Város Úr, lenne elvileg, gyakorlatilag, az ilyenek nem szoktak maguk után takarítani, talán nézd meg hogy ki volt vele éjszaka.

Jeremy: Roderick? *döbbent hangnem*

Richard: Lehetetlen Roderic Wollanddal szokott len… *elkerekedek zöld meg barna szemek*

Jeremy *forrongva villogó zöld szemekkel, a szemüveg egy hangos reccsenéssel már régen a falon végezte* : Ezért megölöm… ezért megölöm, mindkettőt, egy olyan dögöt berángatni a mi tiszta vérű családunkba.

Richard *kicsit vigasztalóan* Ugyan-ugyan bátyó. Nyugi, nézd sokkal több erőt fog a családunk ezután birtokolni. Nézd mindennek a jó oldalát. *Jeremy villogó szemekkel, pillant Richardra, majd vesz egy mély levegőt…*

Jeremy: (síííípszóóó) AZT MÉG IS HOGY JUTHAT ILYEN AZ ESZEDBE! A HULLA AZ HULLA AKÁR HOGY IS PRÓBÁLJÁK MAGYARÁZNI! ÉS EGY ILYEN ILYEN… DÖGGEL KELL NEKI ÖSSZEÁLLNIA, HOGY BEMOCSKOLJA A CSALÁDUNK NEVÉT?? MONDCSAK RICHARD ESZEDNÉL VAGY TE EGYÁLTALÁN??? *pattogó vérvörös szikrák csapnak ki Jeremy vékony fehér ujjaiból, melyek nyomán Richard köténye semmi perc alatt lángra kap, és a fő pincér kétségbe esett indián táncot járva próbálja eloltani fehér kötényét, illetve azt, ami megmaradt a fehér kötényből, miközben az elején említett gyanútlan áldozatunk betoppan az ajtón.*

(Megjegyzés from Jeremy: Szép szikra eső volt köszönöm a gratulációkat)

Gyanútlan áldozat: *gyanakvó szemekkel figyelve a hiába küszködő fő pincért* El… elnézést uram, hm… szeretnék itt szobát foglalni… hmm ha szabad.

Jeremy: *jobb hüvelykjével, az alsóajkát dörzsölgetve, tűnődve pillant az előtte álló gyanútlan halandóra. Majd Richard-ra pillant, és a konyhából éppen kilépő Ray-re.* - Szóval szobát… *a fényes zöld szempár megakad, Ray-en.* Ray… gyere csak egy pillanatra, az úr szobát szeretne ki venni. Mutasd, meg neki a szobáját tudod azt az utolsót, ami még éppen kiadó… az emeleten az utolsó szoba.

Ray: De az a…

Jeremy *gyilkos mosollyal* Tudom, az a szoba tökéletes lesz.

Ray: *aggódó arccal* Rendben uram kérem, kövessen.

Gyanútlan Áldozat: De a bőröndeim kint vannak a kocsiban.

Ray: *tűnődő arccal, sötétbarna tincseit igazgatva, majd a fehér kötényt* Arra, alig hanem nem lesz szüksége.

(megjegyzés from Ray: Égtem a vágytól, hogy hozzá tegyem, hogy soha többet nem lesz szüksége.)

A gyanútlan áldozat és Ray fel a lépcsőn, pár perccel később mormogás, ajtó csapódás és hangos ajtó csapódás hallatszik, majd a lépcsőn lefelé dobogó Ray jelenik meg. A markáns arcvonások, kicsit aggodalmasak. Jeremy a pultra könyökölve figyeli.

Jeremy *immár halál nyugodt arccal* Ezzel is meg vagyunk, egy gonddal kevesebb.

Richard *morogva még mindig kicsit füstölgő kötényben* Most remélem boldog vagy.

Jeremy *egykedvű arccal, kisimítva arcából egy vörös hajtincset* Nem mindenki jár így felismertem az illetőt még Sue említette, hogy ha esetleg be talál ide tévedni, akkor kapjuk el. Hát az egyik kipipálva a listán, ha jól látom Nicholasnak hívják. Tudod jól, hogy nem mindenki jár így, de mivel így is teli hold van, a vérfarkasaink meg úgy is fent múlatják az időt… gondoltam küldünk fel nekik egy kis ételt, ezért igazán nem kellene elítélni.

Richard: Igazad van *bőszen bólogatva*

//Megjegyzés: No-no nem kell azt hinni, hogy mi valami rossz hírű klub lennénk. Ez nem igaz… Sőt aki hozzánk tér be annak a lehető legnagyobb, kényelemben lesz része. Csupán a legfelső főnök az aki megkért hogy pár embert szűrjünk ki, akik terorristák (igazoltan is) most csak ennek lehettek tanúi. Eggyel végeztünk egy még hátra van További szép napot kíván, a köz védelmében: Zaraki Ryouji//

Nincsenek megjegyzések: