Lunatic Pub

Dátum?- Éjszaka – S. S. idő szerint: öt talán tíz perccel a történtek után...

- Elkábítottál egy halál istent!
- Ne ezen legyél már fennakadva, hanem inkább azon, hogy induljunk vissza, mielőtt még felébred és megöl minket. – morgom Karen kerek barna szemeibe.
- Sue... – Ikhal a vállam teszi jeges ujjait. – Magunkkal kell vinnünk.
- Mi? Miért? Normális vagy?!
- Amit adtam neki azt a... Golyót vagy mit a tremeréktől kaptam... Jó hosszú időre elveszti tőle az erejét, és azért kellene magunkkal vinnünk, mert ő az egyetlen, aki azonosítani tudna minket. – kíváncsian Ikhal háta mögé pillantok. A test feje, egy könnyű anyagú lepellel van leterítve, ami szinte vakít az éjszakába. Kár hogy háttal állt a holdfénynek úgy legalább az arcát láthattam volna. Kíváncsi lennék az arcára, de most előbb más. – Sue nincs más választásunk csak ez az egyetlen egy.
- Öljük meg akkor már a száját, sem fogja tudni kinyitni. – fagyos tekintettel pillantok hol egyikükre, hol másikukra. Miért van az az érzésem, hogy a szavaim utáni halálos csendet, nem leges válaszok egész sora fogja hamarosan megtölteni.
- De a szelleme... – kezdi Karen.
- A szellemet is el lehet pusztítani. – rosszalló fejrázás. Mondtam én.
- Sue egyszer már meghalt, ugyanúgy ahogy én is meghaltam már egyszer. Egy Halál Istent sokkal inkább szeretnék fizikai testben látni, mint éteriben. – tessék Ikhalból előjött a perverz állat.
- A ti ötletetek volt ez az egész odaát ti fogjátok pátyolgatni, nem pedig én nekem így is lesz elég dolgom. Vizsgák meg sok más egyéb...
- Rendben, akkor talán indulhatunk is vissza.
Elsőnek, Karen és az én lábaim érnek földet. Ikhalnak köszönhetően másodiknak a Shinigami ér földet a porban. Még mindig takarja az a kendő vagy mi az arcát. Tényleg kíváncsi lennék rá. De Shade és Karmin is megérkeznek közben. Ki lehet a lepel alatt? Vajon a sok közül melyiket kaptuk el? A ruhája alapján valamelyik főnök lesz. Már lépnék hozzá közelebb, amikor az utca végében felbukkan egy nyegle kis alak árnyéka.
- Karen van egy kis gondunk. – épphogy belekapaszkodok Karen jobbjába, és irányba fordítom. Abban a pillanatban felordít a telefonom. Az ismeretlenen remegés fut végig. Talán megijedt? Tőlünk, csak egy farkas elf, egy vámpír, egy wicca és két halandó. Meg egy eszméletlen Shinigami. Lepillantva a mozdulatlan testre. Rendben megértem kiiktatni egy Shinigamit nem kis dolog.
- Rohadt gyorsan el kell innen tűnnünk! – Ikhal ki kell nyitnunk azt a kaput most... – már megint beszambázott elém egy fekete pillangó. Majd nem sokkal később egy második. Talán az övé, kicsit oldalra billentettem a fejem, ahogy lepillantottam a mozdulatlan testre. Létezik, az hogy az egyik az övé?
- Sue! – éreztem, ahogy a talpam alól kicsúszik a talaj. Majd megint zuhanok. Ezúttal talpra érkeztem. De valami még így is becsúszott a lábamhoz, már megint a földön landoltam. Ezúttal nem Ikhal hanem Shade volt a ludas.
- Leszállnál rólam!
- Máris amint Ikhal leszedi azt a valakit rólam.
Francba, muszáj mindig rajtam kicsi a rakást játszani? A válasz Ikhal részéről igen lett volna. Tetves, perverz kriptaszökevény vámpír. Remélem ez után a buli után, elfelejt.
- Amint látom még sem volt szükségünk a géppisztolyokra.
- Shade pofa be!
- De most miért Sue? Megúsztuk élünk.
- De asszed hogy egy se fog utánunk jönni miatta!? – ordítottam a lábaim előtt fekvő testre mutatva. – A ruhái alapján valamelyik főnök lehet. Nagyon nagy szarban vagyunk és rohadt gyorsan süllyedünk.
- Állítok őröket mindenki mellé.
- Mellém egyetlen egy szemfogas seggfejet sem fogsz állítani! Nincs rá szükségem, meg tudom védeni magam.
- Jó – jó Sue te nem kapsz őröket. De kihez passzoljuk le? Neked van e....
- Ne itt vitázzunk erről hajnali egykor. Sue mivel a ti házatok van a legközelebb, ezért remélem nem baj, ha hozzátok megyünk előbb. – villogó szempárral pillantottam rájuk, de hogy minél hamarabb lerendezzük ezt a helyzetet, szükség lesz arra, hogy valahol megbeszéljük a dolgainkat. Ikhalra szegeződik a szemem egy pillanatra, aki csak egy bájos mosollyal pillant vissza rám. A barna szempár mintha hirtelen sötétült volna el. Ezért a szempárért utáltam Ikhalt. Képes engem terrorizálni. Perverz hulla.
- Attól tartok, Sue nem fog annak örülni, hogy egy éjszaka kétszer állítok be a házába.
- Milyen jó megfogalmazás. Bár el kell ismernem a „bepofátlankodok” sokkal jobban hangzana. – válasz jó szokásomhoz híven epésen érkezett.
- Akkor ezt megbeszéltük.
- Karen a kocsiban sem fogunk elférni!
- Veletek ellentétben, nekem nem feltétlenül kell rendes emberi járművel utaznom. Csak mondjátok meg hogy merre.
- Hozzám. – morogtam, majd hátat fordítottam nekik. – Engem is a jó szívem fog a sírba tenni.
- Dehogy Sue... sírba én foglak tenni! – immár sokadjára tettem egy elegáns mozdulatot előhúztam a Browingot, és belelőttem Ikhalba. Istenem mennyei érzés volt ezt meg tenni.
- Ez most mire volt jó?
- Arra hogy tovább nyivákolj a fülembe. Nyugi legközelebb a fejedre célzok. – ördögi vigyorba rándul az arcom, ahogy kinyitom a kocsi ajtaját. – Rámoljuk be a kocsiba és indulás.