Happy Halloween!!!
*rá somolyog a gyanútlan erre tévedőre*
Roderick volnék, végre most az egyszer rám bízták dizájn váltást. Kép beszereve innen:

http://aarinfantasy.com/forum/

Akiket érdekel, az majd megnézi, én most söprök is vissza a pult mögé, és estig én felügyelek, a rendre *ádáz mosoly*
Hja majd elfelejtettem, lehet hogy lesz valamikor a hétvégén frissétés... bár ezt már az a műszak fogja intézni ^__^

Summer moment vol.1

Nyugodt nyári este. A ház körül csupán a meglehetősen erős tücsökciripelés hallik. Tudják az a hang, amitől az ember lánya a falra mászik, mert nem tud tőle aludni. Városiaknak talán „romantikus” is lehetne. Az ember lányának, naná hogy nem az. A házban semmi nesz, csupán néhány vámpír lopja még fent a levegőt a tetőtérben, elmosódottan hallani, hogy valaki odafent teli torokból üvölt, és az egyszerű ember rendszerint csupán a tévében futó horror filmnek, vagy valamilyen szánalmas show-nak tulajdonítja a hangot, majd egy tompa puffanás után a síri csendben rádöbben, hogy kint a tücskök kussba vágták magukat. Az ember lánya fel kel, kinyitja a teraszajtót és lepillant az alatta elterülő kis kertre. Pár méterrel odébb egy meglehetősen megviselt Ikhal tápászkodik fel. Leporolja a fekete köntöst, és megigazgatja haját, amit újra mehet megmosni, és beszárítani. Arcán, még itt-ott látszanak a horzsolások, és orrából is halvány vérpatakocska csordogál, szintén a fájdalmas földet érés hírnökeként.

- Az a rohadt dög…

- Melyik a sok közül, akik odafent tanyáznak?

- RYOUJI!!! – hangzik az artikulátlan üvöltés. Az ember lánya csak hatalmasat sóhajt, és visszalejt a szobába, kivágja az ajtót, majd felfelé indulni az emeletre. Amikor egy sötét alak trappol lefelé a lépcsőn.

- Még is mi a francot műveltek odafent? – a félhomályban is remekül kivehető ártatlan arc a fekete tüsi hajú részéről. A fekete szempár ártatlan naivsággal mered, a lányra.

- Háát meg akart harapni… - majd laza vállrántás és a fekete fegyver pontosabban fém és puskapor szagú felleg levonul a konyhába, majd pár pillanattal később immár a konyhaajtó csapódása hallatszik, és a kellemes mély hang kintről…

- Ikhal cicc-cicc… - az ember lánya feltépi az udvarra, nyíló ajtót és áthajol a korláton.

- Ha szétveritek a kis kertet, mindkettőtöket megöllek, nem azért lett beültetve rózsákkal, hogy ti azok között bunyózzatok. Remélem érthető voltam!

VÉGE

A visszaemlékezést írta: Alan Valois

Current Music: Maximum The Hormone - Kyoukatsu